Nagycsalán gyökér kivonat (10:1); Beta-sitosterol 40%; Di-Indolil-Metán; Fűrészpálma kivonat 45% zsírsav; Ca-hidroxi-butitrát; Q10 koenzim; Huminsavak; Bacillus coagulans; Cink (Zn-bisz-glicinát); Bór (Na-tetraborát); Vitamin: B6-vitamin (piridoxin-hcl); ); Vitamin: D3-vitamin (colecalciferol); Bacillus subtilis; Réz (Cu-bisz-glicinát); Szelén (nátrium-szelenit)
Ajánlott napi adagolás felnőtteknek: 1 db kapszula naponta, étkezés előtt
Aktív hatóanyagok a napi adagban (1 kapszula):
Csalán gyökér kivonat 100mg
DIM (dindolil-metán) 100mg
Fűrészpálma kivonat 80mg
Béta-szitoszterol 55mg
Q10-koenzim 50mg
Huminsavak 50mg
Cink 10mg
B6-vitamin 5mg
Bór 2mg
Réz 1mg
Likopin 500µg
D3-vitamin 100µg (4000NE)
Szelén 100µg
Bacillus coagulans 2,0 mrd CFU / g
Bacillus subtilis 2,0 mrd CFU / g
Lukács Róbert (megerősített tulajdonos) –
Szerintem, jó a szer. benne van minden ami fontos .Jól kiegészíti a doki által III. kategóriában felírtat. Ha fogyasztok elég folyadékot szinte semmi panasz. Zubog a gejzír…..
Keressétek az interneten a „Halott orvos nem hazudik” c anyagot amely leírja a vitaminok ásványi anyag hiánnyal kapcsolatos tapasztalatait. minden betegség valaminek a hiányából adódik……
A halott orvos nem hazudik.
Dr. Joel D. Wallach előadása
Dr. Wallach egy igen népszerű orvos Amerikában, akit 1991-ben
Nobel-díjra jelöltek.
(Egy moszkvai előadás szövege lett felvéve, a fordító megőrizte az
előadó sajátos szóhasználatát.)
Nagy örömömre szolgál, hogy találkozhattam Önökkel. Én egy farmon
nőttem fel, St. Louis nyugati részén. Az 50-es években elkezdtünk
marhákat tenyészteni. Ha ismerik a marhatenyésztést, bizonyára tudják,
hogy a profithoz vezető egyetlen út: önállóan megtermelni a kukoricát,
a szójababot és a szénát. A malomban megőrölték ezeket, és rengeteg
vitamint és ásványt adtak hozzájuk, így készült a marhatáp. Hat hónap
múlva a marhákat piacra lehetett vinni. Gondosan szelektáltuk őket, a
legjobb egyedeket magunknak hagytuk.
Az az érdekes, hogy miután ennyire gondosan, saját kezűleg készítettük
a marhatápot, képzeljék el, sosem szedtük semmilyen ásványt és
vitamint. Pedig fiatalok voltunk, és legalább 100 évig akartunk élni
fájdalom és betegség nélkül.
Ez nagyon izgatott engem, és egyszer megkérdeztem az apámtól: „Mondd
apa, nekünk miért nem ugyanúgy csinálod az ennivalót, mint a
teheneknek?” Apám nagyon bölcs gondolatot ajándékozott nekem, ő azt
mondta: „Hallgass fiam, értékeld azt, hogy mindennap friss
élelmiszerhez jutsz a farmról! Remélem érted.” Természetesen többet
nem zaklattam őt, mert nem akartam, hogy ne kapjak ebédet, vagy
vacsorát. Később mezőgazdasági iskolába mentem, amelyet elvégezve
tudományos fokozatot kaptam, és állattenyésztési, gabonatermesztési és
földtani szakember lettem.
Ezután két évre elutaztam Afrikába. Ott teljesült a gyermekkori álmom,
együtt dolgozhattam Maur Parkinsonnal. Sokan emlékeznek rá a könyvei
miatt, nagy ember.
Két év múlva táviratot kaptam. A St. Louis-i állatkert állást ajánlott
nekem. A Nemzeti Egészségügyi Intézet 78 millió dolláros támogatást
nyújtott az állatkertnek, és szükségük volt egy állatorvosra, aki az
állatkertben kimúlt állatokat boncolta volna.
Én beleegyeztem, odamentem dolgozni, de természetesen nem csak ebben
az állatkertben kellett boncolnom az állatokat, hanem a brookwaldsi,
chicagói, New York-i, Los Angeles-i és más állatkertekben is. A
környezetszennyezésre szuperérzékeny egyedeket kellett megfigyelnem,
mert a 60-as években még senki sem volt tisztában az ökológiai
problémákkal és katasztrófákkal. Szóval, a halál okainak feltárásához
17500 boncolást végeztem el, és a következő eredményre jutottam:
„Minden állat és ember, amely természetes halált hal, a tápanyag
hiánya miatt halt meg”.
A kémiai és biokémiai elemzések eredményei pontosan arra mutattak,
hogy a halál a helytelen táplálkozás eredményeként következik be, és
ez annyira meglepett engem, hogy visszatértem a marhák táplálásához.
75 tudományos cikket írtam, 8 tankönyvet más szerzőkkel együtt és egy
könyvet önállóan. Ezt a könyvet 140 dollárért vásárolták
orvostanhallgatók. 1700 újságban közölték a cikkeimet, felléptem
tévéműsorokban és sok egyéb helyen.
De akkor, a 60-as években aránylag kevesen voltak, akiket érdekeltek
volna a munkáim a táplálkozásról. Mit tehettem? Kénytelen voltam
visszaülni az iskolapadba és orvosi képzettséget szerezni, ami
lehetővé tette, hogy használjam azt a tudást, amit még az állatorvosi
egyetemen szereztem.
Bármilyen meglepő, de működött. 15 évig dolgoztam Arizonában, ahol
közönséges orvosi praxisom volt. Ma szeretném megosztani Önökkel
azokat az ismereteket és következtetéseket, amelyeket ez alatt a 10-12
év alatt gyűjtöttem. És ha csak a 10%-át jegyzik meg annak, amit itt
hallani fognak, elég sok kellemetlenséget és szenvedést, meg egy csomó
pénzt fognak megtakarítani és sok évvel meghosszabbítják az életüket.
De ezeket az éveket nem kapják meg csak úgy, csak bizonyos
erőfeszítések árán.
Most a legfontosabbat szeretném elmondani. Az ember élettartamának
genetikai potenciálja 120-140 év.
Napjainkban mindössze öt olyan népcsoport van, amelyek képviselői
120-140 évig élnek. Ezek keleten, Tibetben és Nyugat-Kínában élnek.
Ezek a népcsoportok szerepeltek James Hilton „Az elveszett horizont”
című könyvében, amelyet még 1964-ben írt.
A könyv adatai szerint a legidősebb ember a kínai Li doktor volt, aki
Tibetben született. Amikor betöltötte a 150. életévét, a császári
kormánytól oklevelet kapott, amely bizonyította, hogy tényleg 150
éves, azaz 1677-ben született. Amikor betöltötte a 200. életévét, akkor egy
másik oklevelet kapott. A dokumentumok azt bizonyítják, hogy 256 éves
korában halt meg. Amikor 1933-ban meghalt, írtak róla New-York
Times-ban és London Times-ban, ahol elég jó dokumentumokkal
alátámasztották a leírtakat. Lehet, hogy mindössze 200 éves volt, nem
256 éves…
Kelet-Pakisztanban élt egy népcsoport, akik bogazoknak nevezték
magukat. Ők is híresek voltak a hosszú életükről, 120-140 évig éltek.
A volt Szovjetunióban grúzok, akik szeretik savanyú tejtermékeket (!), 120
évig élnek. Az örmények, abháziak, azerbajdzsániak nagyon jól tartják
magukat még 120-140 évesen is.
1973-ban, a National Geographic januári számában külön cikk jelent meg
azokról az emberekről, akik 100-nál több évet éltek. A cikk bőségesen
el volt látva illusztrációkkal, amelyekről annyira híres a lap. A sok
fénykép közül három nagyon megmaradt az emlékezetemben.
Az egyiken 136 éves nő volt. Fotelben ült, kubai szivart szívott és
vodkát ivott, éppen valamilyen ünnepségen vett részt. Nagyon jól
mulatott, nem volt ágyhoz kötve egy szociális otthonban, ahol ráadásul
havonta 2000 dollárt kellene fizetnie az ellátásért. 136 évesen
élvezte az életét!
A másik fényképen két házaspár volt, akik éppen a 100. és a 115.
házassági évfordulójukat ünnepelték.
A harmadik fényképen egy férfi volt, aki Örményország hegyvidékein
teát szüretelt, munka közben egy kis rádiót hallgatott. Az anyakönyvi
bejegyzések – születési dátuma, keresztelési dátuma, gyermekei
születési dátumai – szerint ő volt akkor a legöregebb ember a Földön.
A nyugati féltekén a hosszú életükről híres emberek az Andok
indiánjai, akik Ecuadorban, illetve Peru dél-keleti részén élnek. A
Titikaka-törzs legöregebb képviselői akár 120 évig is élnek.
Guinness Rekordok könyvében szereplő, virginiai lakos Margaret Pitch,
mint a legöregebb amerikai, 115 éves korban halt meg. Egy esés
következtében hunyt el. Ki találja ki, mitől halt meg? Így van, a
csontritkulástól. Ez a nő kalciumhiánytól halt meg. Nála nem volt
szívelégtelenség, rák vagy cukorbetegség, de három héttel az esés után
meghalt, mert a szervezetében nem volt elég kalcium. Érdekes, a lánya
azt közölte, hogy a halála előtt Margaret Pitch nagyon kedvelte az
édességet. Ez az ismert Pikebetegség, majd beszélünk róla.
Általában, ha nagyon hódolunk csokoládénak, és más édességnek, az azt
jelenti, hogy a szervezetünkben króm- és vanádiumhiány van.
A nigériai Baue törzs főnöke 126 évesen halt meg. Temetésén az egyik
felesége azzal dicsekedett, hogy a férjének halálakor az összes foga
megvolt, ami azt jelenti, hogy a belső szervei is kellőképpen ellátták
a funkcióikat.
Szíriában 1933. júliusában egy férfi 133 éves korában hunyt el. Nem
azért került a Guinness Rekordok könyvébe, mert 133 évet élt, és nem
azért, mert 80 éves koráig négyszer megnősült, hanem azért, mert 80
éves kora után még 9 gyermeket nemzett. Ha megszámoljuk, hogy minden
gyermek 9 hónapig az anya hasában fejlődik, legalább 1 évig szopik, és
még egy év van a gyermekek között, akkor kijön az, hogy ez az ember
100 éves kora után is apa lett. Ezért került bele a Rekordok könyvébe.
Úgyhogy ne búsuljanak uraim, van még remény!
Most pedig következzék egy kis tudomány: Arizonában 1993. novemberében
érdekes kísérletet végeztek. Három fiatal pár három évig teljes
elszigeteltségbe vonult. Egészséges táplálékon éltek, amelyet saját
maguknak megtermesztették, tiszta levegőt szívtak, és tisztított vizet
ittak.
Három év múltán a Kaliforniai egyetem gerontológusai megvizsgálták
őket. Minden adat, mint a vérvizsgálat eredménye, és egyéb élettanilag
fontos mutatók, belekerültek számítógépbe, amely a következő
prognózist számította ki: ha tovább is így élnek, akkor 165 évig
élhetnek. Ez ismét bizonyítja, hogy 120-140 éves életkor teljesen
reális.
Napjainkban az amerikaiak átlagéletkora 75,5 év, az orvosoké pedig 58
év. Ha igényt tartanak a statisztikai 20 évre, ne menjenek orvosnak.
Van két alapvető dolog, amihez ragaszkodnunk kell, ha hosszú életűek
közé akarunk sorolni magunkat. Ha 120-140 évig akarnak élni, akkor:
Először is, kerüljék a veszélyeket, például, ne lépjenek taposó
aknára. Kerülni kell tehát az értelmetlen és szükségtelen veszélyeket.
Ha orosz rulettet játszunk, dohányzunk, iszunk, csúcsforgalomban
rohangálunk az út közepén, akkor nem hiszem, hogy megéljük a 120.
életévünket. Ez humorosan hangzik, de képzeljék el, hogy évente
emberek ezrei halnak meg, mert hasonló hülyeségeket művelnek. Én azt
szeretném, hogy lehetőség szerint védjék meg magukat. Ha van
lehetőségük megelőzni valamilyen betegséget, különösen gyógyíthatatlan
betegséget, akkor ezt a lehetőséget meg kell ragadni.
Másodszor, csak azt kell tenni, ami hasznos! Szükségünk van 90
táplálék-kiegészítőre, ebből 60 ásvány, 16 vitamin, 12 alapvető
aminosav és 3 alapvető zsírsav. Összesen 90 kiegészítő a mindennapi
étrendünkhöz, amelyek hiánya különböző betegségeket okozhat. Erről
mostanában újságok cikkeznek, a rádióban, a tévében beszélnek róla.
Mindenki tud erről, mert az embereket érdekli az egészség, a hosszú
életkor, a táplálékkiegészítők, és az orvosok is állandóan erről
beszélnek nekünk. De nem azért, mert ezt követeli meg tőlük az orvosi
munkájuk. Azt ne gondolják, hogy az orvosok kérik az újságírókat, hogy
erről cikkezzenek! Nem, ez azért van, mert az ilyenfajta információ
növeli az újság eladhatóságát.
A kedvenc cikkem a Time-ban jelent meg 1992. április 6-án. Ha nem
olvasták, nagyon ajánlom megszerezni valamelyik könyvtárban, készíteni
róla néhány másolatot, és kiragasztani a fürdőszobaajtóra, a hűtő
ajtajára. Ez egy átfogó cikk, amelyben az áll, hogy a vitaminok
képesek leküzdeni a rákot, a szív- és érbetegségeket, az öregedés
pusztító hatását. A cikk összesen hat oldalán csak egy negatív
gondolat szerepel, ez egy orvos gondolata, akinek a cikk szerzője
tette fel a kérdést: „Mit gondol a vitaminokról és ásványokról, mint
az étrendünk kiegészítőiről?”
Mit válaszolt az orvos? „A vitaminok szedése nem hoz hasznot” – véli
Viktor Hubbin, egy New York-i orvosi egyetem professzora. „Minden
vitamin, mint táplálékkiegészítő, a vizeletünket teszi drágábbá”.
Ha megpróbáljuk emberi nyelvre lefordítani ezt a kijelentést, az jön
ki, hogy dollárokat pisilünk, ha vitaminokat és ásványokat szedünk,
vagyis hiába költjük a pénzünket vitaminokra és ásványokra. Ezt akarta
mondani.
Ha ez nyomtatásba került, akkor biztos van benne valami. De
kötelességem elmondani Önöknek, miután 14500 állati és 3000 emberi
boncolást végeztem a világ különböző pontjain, és mindig egészséges
akartam lenni, egészséges gyermekeket, unokákat és dédunokákat akarok,
az én véleményem az, hogy ha nem fektetünk be magunknak vitaminokba és
ásványokba, akkor az orvosok jólétébe fektetünk be. Szilárdan hiszem,
hogy pont mi segítjük elő az orvosok jólétét (?).
Az 1776. és a második világháború közötti időszakban az amerikai
kormány kb. 8,5 millió dollárt költött az egészségügyre és orvosi
kutatásokra. Most erre 1,2 milliárd dollárt költenek évente, és ez nem
is elég, mert mindenki ingyenes orvosi ellátást akar.
Én azt mondom, hogy ha a mezőgazdaságban bevezetnénk az emberi típusú
orvosi rendszert, akkor fél kiló hús 275 dollárba kerülne. De ha a
mezőgazdasági rendszert alkalmazzuk az emberek egészségügyi
ellátására, akkor egy öttagú család egészségbiztosítása 10 dollár lesz
havonta. Lehet választani.
Az a szilárd meggyőződésem, hogyha gazdaggá tesszük az orvosokat a
biztosítás és az állami támogatások formájában, akkor ők is tartoznak
nekünk valamivel. Kötelesek legalább megküldeni nekünk az információt
a legújabb orvosi kutatások eredményeiről.
Valaki az itt lévők közül kapott valaha is ilyen információt az
orvosától? Nem. Érdekes, nem? De nekem nagy mennyiségű információ van
a tarsolyomban. Szeretném megosztani ezt Önökkel.
Első. A gyomorfekély. Bizonyára hallották már, hogy a gyomorfekélyt a
stressz váltja ki. Az állatorvosok már 50 éve tudják, hogy a
sertéseknél a gyomorfekélyt egy baktérium okozza. Mi nem engedhetjük
meg magunknak a drága műtétet a sertés gyomrán, de ha megengedhetnénk,
akkor a flekkenünk 275 dollárba kerülne.
Létezik egy bizmar nevű ásványi anyag, amelynek a segítségével a
gyomorfekély a sertéseknél műtét nélkül is gyógyítható. Ezt meg is
tettük a bizmar, egyéb ásványok és tetraciklin segítségével.
Az egészségügyi intézetek csak 1994. februárjában közölték, hogy a
gyomorfekély nem a stressz következménye, hanem baktérium okozza, és
gyógyítható. Pedig a kutatók általában így nyilatkoznak: „…reménykeltő
eredményeket mutat, amelyek jótékony hatással lehetnek…” Itt pedig
kertelés nélkül nyilatkoznak, hogy a gyomorfekély „gyógyítható”. Azt
írják: „a gyomorfekély a bizmart és a tetraciklint kombináló új
módszer segítségével gyógyítható”. Aki nem tudja, mi a bizmar, menjen
el egy gyógyszertárba és 2 dollárért vegyen meg egy üveg rózsaszínű
folyadékot. Az a neve, hogy peptobizmar. Naponta egy teáskanállal a
gyomorfekély gyógyítható. Lehet 5 dollárért meggyógyulni, vagy műtőbe
vonulni. Választhatnak!
Nos, melyik a második leggyakoribb halálos betegség az amerikaiak
között? Így van, egy szörnyű betegség, rák a neve.
1993. szeptemberében a Bostoni onkológiai intézetben kijelentették,
hogy egy rákellenes diétát dolgoztak ki. A kutatások Kínában folytak,
annál az egyszerű oknál fogva, hogy a kínai Hinaj tartományban
regisztrálták a legmagasabb megbetegedési szintet.
Öt éven át 29000 embert vizsgáltak. A betegek kétszer akkora adag
vitamint és ásványi anyagot kaptak, mint amennyit az amerikaiak
esetében javasoltak. Vagyis ha a javasolt napi C-vitamin mennyiség 60
mg, akkor a betegek 120 mg-ot kaptak.
Alan Paul, egy ismert amerikai orvos, azt mondta, hogy ha el akarjuk
kerülni a rákos megbetegedéseket, akkor naponta 10.000 mg C-vitamint
kell(ene) szednünk.
Az lett az eredmény, hogy azok az orvosok, akik hevesen vitatkoztak
Alan Paullal, már itt hagyták ezt az árnyékvilágot (nyugodjanak
békében!), ő pedig él és virul. Alan Paul most 94 éves, naponta 14 órát
dolgozik, hetente 7 napot, egy farmon él Kaliforniában, San
Francisco-i egyetemen tanít.
Csak rajtunk múlik, hogy a rég elhunyt orvosok tanácsait fogadjuk meg,
vagy dr. Paul véleményét támogatjuk. Szóval, teljesen normális dolog,
ha dupla adag C-vitamint és A-vitamint szedünk, semmi baj nem lesz
belőle. Ezenkívül szükség van még cink, riboflavin, molibdén, stb.
bevitelére is.
Van még egy különösen hasznos anyagcsoport: az E vitamin, a
béta-karotin és a szelén. Abban a betegcsoportban, ahol a betegek 5
éven keresztül E-vitamint, béta-karotint és szelént kaptak, a
halálozás 9%-kal csökkent, vagyis minden 100 halálra ítélt betegből 9
ember túlélte. A Hinaj tartományban leggyakoribb betegségek, a gyomor
és a nyelőcsőrák esetében 21%-uk élte túl. Ebben az esetben az
orvosnak kellene átadnia ezt az információt. Ha már nem akart
felelősséget vállalni, legalább lehetővé tehette volna a választást.
Ezek miatt én egyszerűen nevetségesnek tartom a páciensekhez való
hozzáállásukat. Másfelől, ez is egy újabb bizonyítéka az orvosok
közönyének.
Megyünk tovább! Ízületgyulladás. 1993. szeptemberétől a Harvard és
Bostoni Egyetem egészségügyi kutatóintézeteinek kórházaiban
csirkeproteinnel (?) kezelték azokat a betegeket, akiknek ízületgyulladás
következtében meg voltak dagadva az ízületeik. Olyan betegeket
választottak ki, akiknek az állapotát gyógyszeres kezeléssel nem
sikerült javítani. Ők aszpirin-, mezotrixid-, prednizolon-,
kortizon-injekciókat, és különböző fizikoterápiás kezeléseket kaptak.
Egyetlen lehetőségük maradt, a műtéti ízületcsere.
Ekkor azt mondtam: „Figyeljetek, ezek az emberek már annyit
szenvedtek, hogy esetleg hajlandóak lennének még 90 napig szenvedni,
én meg egy kísérletet elvégeznék.” A kísérletre 29 beteg volt
hajlandó. Ezek az emberek, akiken az orvosok már semmilyen egyéb módon
nem tudtak segíteni, a következő kezelést kapták: minden reggel egy
púpos kanál aprított csirkeporc, narancslében elkeverve. 10 nap után
minden fájdalom és gyulladás elmúlt (?), 30 nap múlva a betegek már
megengedhették maguknak az ízületeik óvatos használatát, három hónap
elteltével teljesen helyreálltak az ízületek funkciói.
Most pedig megnevettetem Önöket.
A nevetséges momentum az, hogy a Harvard kórházában kísérletet végző
orvos kijelentette, hogy a csirkeporc gyógyszer. Ha képes
meggyógyítani a betegséget, akkor gyógyszernek minősül, amit receptre
kell felírni. Rögtön láttuk, ahogy pörög és számol az agya: „… 300
dollár egy kapszula, összesen 25 beteg…”.
De ha nem akarunk ezzel vesződni, elég bemenni a gyógyszertárba és
megvenni egy noxigelon nevű szert. A nők nagyon jól ismerik ezt, a haj
és a köröm erősítésére használják. A fő összetevője a marhaporc, amely
jól fogja majd erősíteni az Önök porcait és csontjait. Ha naponta
bevesznek fél teáskanállal, narancslében keverve, ráadásul
kolloidásványokat is szednek, minden 100 fontra 1 unciát számolva,
akkor ha a következő alkalommal idejövök, majd felszaladnak a
színpadra, és össze-vissza csókolgatnak és ölelgetnek, ha egyáltalán
eszükbe jut még az ízületgyulladás.
Hallott már valaki az Alzheimer-kórról? Most mindenki tud róla, pedig
amikor én kisfiú voltam, ez a betegség egyszerűen nem létezett. Most
viszont az egyik legelterjedtebb betegség, amely minden második, 70 év
fölötti embert megtámad. Ijesztő adat. Hogy lehet megállapítani ezt a
betegséget korai stádiumában az állatoknál, és hogy lehet
meggyógyítani? El tudják képzelni, mekkora veszteség érne egy farmert,
ha az anyakoca elfelejtené, miért is ment oda az etetőhöz?
Emiatt az állatorvosok már 50 évvel ezelőtt elkezdték vizsgálni a
betegséget, és igyekeztek meggyógyítani azt. Megpróbáltunk nagy adag
E-vitaminnal eredményt elérni. A háziorvosuknak illett volna küldeni
egy levelet 1992. júliusában, amikor a Kaliforniai Egyetem San Diegói
orvosi tanszéke közzé tette, hogy az E-vitamin lassítja a
memóriavesztést Alzheimer-kór esetében. És csak 50 évvel maradtak le
az állatorvosokkal szemben.
Éppen ezért talán biztonságosabb lenne állatorvoshoz fordulni. Aztán
mondják, kinek volt már szerencséje a vesekőhöz? Igen, látok néhány
kezet.
Az orvos mitől tiltotta el legelőször az étrendben? Kalciumtól. Semmi
tejtermék, semmi leves, semmi étel, amiben kalcium van. Szentül hittek
abban, hogy a vesekő az ételben található kalciumból (?) képződik.
Valójában a vesekő a saját csontjainkból képződik. Amikor kalciumhiány
van, akkor jelennek meg a vesekövek. Már ezer éve tudják az emberek,
hogy a háziállatoknál a vesekő megelőzéséhez több kalciumot,
magnéziumot és bórt kell adni nekik. De a marhák, birkák és kecskék
anatómiája olyan, hogy ha megjelennek náluk a vesekövek, akkor
egyszerűen kimúlnak. Ha az emberben jelenik meg a vesekő, akkor csak
sajnálja, hogy nem tud meghalni, akkora fájdalmat érez.
Mi tudjuk, hogy kell megelőzni ezt a betegséget. Még 1993-ban kellett
volna levelet kapniuk a háziorvostól, amelyben az áll, hogy a kalcium
csökkenti a vesekő megjelenésének kockázatát. Több mint 40000 pácienst
vizsgáltak, akiket öt kategóriába soroltak. Abban a csoportban, ahol a
legnagyobb volt a kalciumadag, senkinek sem volt veseköve.
Emlékeznek, mondtam Önöknek, hogy az orvosok 58 évet élnek, mi pedig
75-öt? Nos, egy csoport profi, akik megmondják nekünk, hogy kell élni,
bizonygatják nekünk, hogy tilos a só, a koffein, a vaj, inkább a
margarint kell ennünk, és nem csinálni semmiféle hülyeséget, 58 évesen
meghalnak; eközben azok, akik 120-140 évig élnek, egy csésze teába
beletesznek egy darabka sót (!) is. Márpedig ők naponta 40 csészével is
megisznak, vajjal főznek és 120 évig (?) élnek.
Akkor most kinek higgyünk? Azoknak, akik 120 évet élnek, vagy akik
58-at? Önökön áll a döntés. Bár vannak orvosok, akiket én nagyon is
tisztelek. Köztük van a Stuart Cartred doktor, 38 éves háziorvos.
Az aneurizma a szakterülete. Ez egy olyan betegség, amikor a szövet
rugalmasságának elvesztése következtében gyenge artéria kitágul.
1957-ben megtudtuk, hogy az aneurizma oka a szervezet rézhiánya. Akkor
egy olyan projekten dolgoztunk, amelynek során 200 ezer pulykát
figyeltünk meg. Különleges tápot kaptak, amibe 90 különböző tápanyagot
adagoltak. Az első 13 hétben az állománynak a fele elpusztult.
Boncoláskor kiderült, hogy mindnek aneurizma volt a haláloka. Miután a
farmerek megduplázták a réz mennyiségét, 500 ezer (!) pulykát felneveltek
úgy, hogy egy sem pusztult el aneurizma miatt.
Ezt a kísérletet elvégeztük egerekkel, macskákkal, kutyákkal,
marhákkal, sertésekkel, stb., és arra a következtetésre jutottunk,
hogy ezt a betegséget a rézhiány okozza.
A korai őszülés az első tünete annak, hogy rézhiány van kialakulóban.
Ráadásul a bőr összeráncosodik, mert a szövetek rugalmassága csökken,
karikás lesz a szemkörnyék, barázdált lesz az arc, olyan lesz az
ember, mint egy aszalt szilva.
Aztán, van olyan probléma is, mint a visszér. Ennek az oka az, hogy
csökken a szövetek rugalmassága, az egész test petyhüdt lesz, lóg a
has, az arc, a mell, rohanunk a plasztikai sebészhez. Pedig olcsóbb,
praktikusabb és biztonságosabb kolloid-ásványokat szedni. Most pedig
egy másik orvost mutatok be Önöknek: Martin Cartert. 57 éves korában
meghalt. A Harvardon szerezte meg az orvosi diplomát, a Yale-en pedig
doktori címet kapott. Boncoláskor aorta-aneurizmát állapítottak meg
nála. Az orvos rézhiánytól halt meg. Neki is olcsó volt a vizelete.
Egy másik példa. Egy elég híres jogász Detroitból, Helen Joyce Walter
44 évesen halt meg. Az egyik legdivatosabb sportklubot látogatta,
tudják, mostanában a nők acélkemény csontokat akarnak kicsi
ráfordítással. Ő is aneurizmában halt meg. Boncolásakor a tünetek
egyfajta bénulásra, vagy bevérzésre emlékeztettek. Ennek is a rézhiány
volt az oka. Neki sem volt drága a vizelete.
Hallott már valaki Stuart Burkerről? Ő öt nagy visszhangot kiváltó
könyvnek a szerzője. A könyvek egészségről, diétáról, táplálkozásról
szólnak. Az orvosi diplomát az egyik legjobb bostoni egyetemen
szerezte meg. A könyvekben a fogyás diétájáról van szó. Húszéveseknek
írta a könyveit, ő pedig 40 évesen meghalt.
Szeretnék a példáját és a diétáját követni? Negyvenévesen halt meg,
kardioamepátiában, amelynek oka a szelénhiány. A farmerek egyszerűen
bemennek a tápszerboltba és megveszik a szelént injekcióban, vagy
tablettában az állataiknak, hogy megelőzzék ezt a betegséget.
Dr. Stuart Burker, aki öt könyvet írt a táplálkozásról, 40 évesen halt
meg szelénhiányban. Neki sem volt túl drága a vizelete. Higgyék el, a
kardioamepátiát meg lehet előzni pusztán napi 10 centért, és ha ezt
nem teszik meg, akkor tiszta bolondok. Másképp nem is tudom kifejezni
magam, ha nem hajlandóak napi 10 centet szelénre költeni, hogy
megmentsék a tulajdon életüket.
Gale Clark 47 évesen főkardiológus volt Saint Louisban. Találják ki,
miben halt meg? Kardiomiopatikus rohamban. Biztosan látták már, ahogy
a tehenek, akik sok kalciumot veszítenek a tejjel, kavicsokat,
csontokat, mindenféle idegen anyagot rágcsálnak. Jó farmer ilyenkor
gondoskodik arról, hogy a táp több ásványt tartalmazzon, mert különben
megeszik az istállót is (!).
Embereknél is gyakran látni az ilyesmit. Mint tudjuk, a kismamák
állandóan valamit kívánnak, folyton bökdösik a férjüket: „Hé! Kelj
fel, hozz nekem fagylaltot savanyú uborkával!” Ez azért van, mert a
fejlődő magzat elveszi a szervezetéből a szükséges ásványokat. Egy kis
tanács: Vizsgálják meg a kezüket és az arcukat! Ha rózsaszínű foltokat
látnak, akkor ez a szelénhiány korai tünete. Ha találtak ilyet, akkor
6 hónapig szedjenek kolloid formájú szelént. Mind el fog tűnni. Fél év
alatt ezt a folyamatot meg lehet fordítani. Ha ugyanis a foltok
kívülről eltűnnek, eltűnnek belül is, a belső szervekről, az agyról, a
szívről, a májról, a veséről.
Kinek van alacsony vércukorszintje? Jó, kb. a 10%- nak. Biztosan
láttak már hiperaktív gyerekeket, akik rávetik magukat cukorra. A króm
és a vanádium hiánya alacsony vércukorszinthez vezet. És ha ezt
figyelmen kívül hagyjuk, akkor fejlődik ki a mindenki által ismert
betegség, a cukorbetegség.
Ami az ónhiányt illeti, az olyan elterjedt tünetben mutatkozik, mint a
kopaszság a férfiaknál. Amint látom, a jelenlévők közül sokaknak
szemmel látható ónhiánya van. És ha nem szüntetjük meg ezt a hiányt
minél hamarabb, süketség is fejlődhet ki.
Következik a bórhiány. A nőknek a bórt ismerniük és tisztelniük kell.
Segíti a kalcium megtartását a csontokban, véd a csontritkulástól.
Elősegíti az ösztrogén, férfiaknál a tesztoszteron termelését. Ha nem
veszünk magunkhoz elegendő mennyiségű bórt, akkor drága hölgyeim,
nagyon meg fogják szenvedni a változó kort. A férfiaknál még rosszabb.
Korai impotencia fenyegeti őket.
A cinkhiány első tünete, amikor elveszítjük a szaglásunkat és
ízlelőképességünket. Amikor nem ízlik az ebéd, amit a felesége főzött,
és panaszkodik, hogy semmi ízt nem érez. „Én egész nap a konyhában
toporogtam, hogy finom ebédet főzzek neked, te pedig meg sem
dicséred!” „Érdekes, én bementem a konyhába, de semmi illatot nem
éreztem”. Ez a cinkhiány. Az állatkísérletek bebizonyították, hogy van
kb. 7 ásvány, amely kétszeresére hosszabbítja meg az életüket.
Emlékeznek, hogy mondtam, hogy az embernek 90 tápanyagra van szüksége:
60 ásványra, 16 vitaminra, 12 aminosavra és 3 zsírsavra.
Nagyon szerencsések vagyunk, mert a növények képesek megtermelni
nekünk a szükséges aminosavat, vitamint és zsírsavat. Nekünk csak az
kell, hogy naponta 15- 20 növényi összetevőt iktassuk be az
étrendünkbe helyes kombinációban, és megkapjunk minden szükséges
tápanyagot. Elvileg ez lehetséges, de az amerikaiak többsége mégsem
teszi ezt. Az átlagos amerikai úgy véli, hogy ha egy kis chips formájú
krumplit (?) evett, akkor teljesítette a napi zöldségadagot. Attól
függetlenül, hogy elvileg lehetséges lenne megkapnunk a szükséges
mennyiségű vitamint, aminosavat és zsírsavat a szükséges arányban a
napi diétánkban, gyakorlatilag kevesen teszik ezt. Ezért, ha Önöknek
is drága az életük, mint nekem a sajátom, az unokáim és dédunokáim
élete, akkor Önök is maguk gondoskodjanak arról, hogy biztosítsák a
szükséges mennyiségű tápanyagot, mert garantálom, ha nem teszik ezt
meg, akkor nem fognak 120 évig élni.
Egy másik történet, az ásványok. Ez egy tragikus történet, mert a
növények már nem tartalmaznak ásványokat semmilyen formában. Ezek már
hiányoznak a talajból, így nincsenek meg a növényekben sem.
Készítettem egy másolatot az Egyesült Államok Szenátusi üléséről. 74.
kongresszus, második ülés, 2.64. dokumentum. Az áll benne, hogy az
ásványtartalom a farmjaink talajában teljesen lecsökkent, ezért a
learatott termés, akár gabona, akár zöldség, akár gyümölcs, nem
tartalmaz ásványokat. Az emberek, akik ezekkel az élelmiszerekkel
táplálkoznak, megbetegszenek az ásványok hiánya miatt. Az egyetlen
módszer ennek a megelőzésére és gyógyítására a táplálék-kiegészítők
alkalmazása. Ez áll a dokumentumban, amelyet 1936-ban írták alá a
Kongresszusban.
Azóta jobbra fordult a dolog? Nem, nem lett jobb! Sajnos, még rosszabb
is lett a helyzet. Ennek az az oka, hogy a farmerek nátriummal,
foszforral és káliummal javítják a talajt. Három komponenssel
különböző kombinációban, és senki sem kényszerítheti rá a farmert,
hogy még 60 elemet adagoljon a földbe, mert attól nem függ a termés
mennyisége. Ezért minden egyes termés kivonja a földből az összes
lehetséges ásványt. És ha a 60 helyett csak 3 ásványt pótolunk vissza,
akkor a dolog úgy néz ki, mint amikor havonta 3 dollárt teszünk a
számlánkra, de 60-at veszünk ki. El tudják képzelni, mi lesz a
számlánkkal. Megszűnik.
Elmondom Önöknek, hogy az egészségünk is a katasztrófa szélén van,
mert a talajban már nincsenek ásványok, és emiatt mi együtt és
külön-külön teljes felelősséget viselünk az egészségünkért, a tudatos
kiegészítő ásványpótlásért.
Gyakran megkérdeznek: „És 1000 évvel ezelőtt mit csináltak az emberek,
amikor nem is voltak műtrágyák, pedig sokan éltek hosszú életet. Mit
gondolsz az egyiptomiakról, indiaiakról, kínaiakról?”
Ők hatalmas folyók mentén éltek: Nílus, Gangesz, Sárga folyó, amelyek
évente megáradtak, és mindent elárasztottak. Találják ki, mi történt
ilyenkor? A víz iszapot és hegyi homokot hozott ezermérföldnyi
távolságra. És az emberek imádkoztak minden istenhez, és köszönték az
áradást. Mi azért imádkozunk, hogy ne legyen áradás. Pedig az áradás
gazdagítja a talajt termékeny iszappal és ásványokkal, ezzel
gazdagítja a learatott termést is.
Filipposz király, Nagy Sándor apja feleségül vett egy 12 éves lányt,
Kleopátrát, Egyiptom hercegnőjét. A lány egyáltalán nem hasonlított a
méregdrága ruhában és sminkben járó Elizabeth Taylorra. Lapos mellű,
soványka teremtés volt. Miért vette mégis feleségül a király? Azért,
mert Egyiptomban volt a legjobb a gabona. Mindenki tudta ezt, márpedig
a makedón hadsereg éppen az egész világot készült meghódítani. Szükség
volt a legjobb minőségű élelmiszerre a katonáknak, hogy 20 órás menet
után tudjanak 6 órát küzdeni és győzni. Ha kimerült talajon
termesztett gabonával táplálkoztak volna, akkor 20 perc után már azt
kiabálták volna: „Édesanyám, vigyél haza”. Filipposz tudta, hogy
Egyiptom az a hely, ahonnan a legjobb gabonát lehet szerezni. Az
áradások ellátták a talajt kitűnő ásványokkal. Minden, művészetekben
és technológiákban fejlett kultúra ilyen helyről származik. Az ilyen
helyen élő emberek a legjobb szellemi potenciállal rendelkeztek, mert
az étrendjük ásványokban gazdag volt.
Most pedig a következőt teszem.
Példának veszek néhány ásványt, hogy elképzelésük legyen, miért
annyira fontosak. Csak egy párat említek meg, de az összes ásványra
igaz ez. Legelőször tekintsük a legelterjedtebb ásványt, a kalciumot.
Mindenki ismeri.
A kalciumhiány az oka megközelítőleg 147 különböző betegségnek.
Néha a betegségnek emberi neve van. Ilyen például a Bell’s Palsy,
amikor az arc egyik fele eltorzul. Ez még nem bénulás, csak az arcideg
parézise. A kalcium hiánya okozza.
Csontritkulás: ez a betegség a 10. helyet foglalja el a felnőtt
lakosság elhalálozási okainak körében. Ez egy nagyon költséges
betegség. A csípőprotézis műtétje 35000 dollárba kerül, de ha ne adj
Isten, két protézisre van szükség, akkor 70000 dollárba. Ha
biztosításunk van, akkor szerencsések vagyunk, mert akkor ingyen
megcsinálják.
A virginiai Mrs. Pitch, aki 115 éves korban halt meg, ha emlékeznek,
az esés utáni következményekbe halt bele. Amennyire én tudom, az
állatoknál nincs csontritkulás. Például, van egy 100 tehénből álló
csordája, és idén nem született borjú, amelynek az eladásából fedezni
lehetne költségeket. Pedig ki kell fizetni a takarmányt, az
állatorvost, karban kell tartani a farmot és a legelőt, javítani a
kerítést, stb. Felhívja az állatorvost: „Mi történt? Nem kellene
túladni ezeken a teheneken?” Az állatorvos eljön, megvizsgálja a
teheneket, és azt mondja, hogy a tehenekkel nincs semmi baj. Majd
megvizsgálja a bikát és kijelenti: „Itt a probléma, bikának
csontritkulása van, és ilyen csípőízületekkel nehéz a dolga a
tehenekkel”. Ahhoz, hogy megelőzzük ezt a betegséget, a borjúnak
mindössze napi 10 cent értékű kalciumot kell adni, és sosem lesz
csontritkulása.
A fogágy- és ínygyulladás megelőzése érdekében a fogorvosok szerint
javasolt minden étkezés után fogat mosni és fogselymet használni.
Állatorvosként állatok százezreivel találkoztam, egerekkel,
patkányokkal, nyulakkal, kutyákkal, birkákkal, disznókkal, lovakkal,
oroszlánokkal, tigrisekkel és medvékkel. Ők nem szenvednek
ínybetegségekben, de nem használtak fogselymet sem. Igaz, a leheletük
nem éppen virágillatú, de az ínyeik egészségesek. Annak az oka, hogy
az állatoknál nincs fogínysorvadás, ugyanaz: nincs kalciumhiányuk.
Menjünk tovább, vegyük az ízületgyulladás problémáját. Emlékeznek, már
szóba került a csirkeporc és a zselatin. Az ízületgyulladást 85%-ban
az ízület csontvégeinek ritkulása okozza. Létezik közönséges
ízületgyulladás (artritisz), oszteoartritisz, lumbágó, reuma, és mind
a csontritkulás következménye.
Tovább, magas vérnyomás. Az első, amit javasol az orvos: csökkenteni a
sót az étrendünkben (és punktum!). Ezt mindenki tudja, mert nagyon régóta ezt
sulykolják belénk. De jussanak eszünkbe a tehenek! Az első, amit a
farmer a takarmányba tesz: egy darab só.
Egyetlen farmer sem lesz versenyképes, ha nem ad sót a jószágának.
Egyszerűen belehal az állatorvos számláinak látványába, meg fog
őrülni. Nekünk pedig azt javasolják, hogy a só nem szükséges, sőt
ártalmas, hogy elég az a sómennyiség (?), ami benne van a kenyérben, a
salátában.
Ne higgyék el. Képzeljék el, hogy egy orvos, aki 58 évet él, azt
mondja: „Ne egyenek sót, ne egyenek vajat!”, azok pedig, akik 120 évet
élnek a sót is, a vajat is fogyasztottak.
Próbáljanak választani!
Kialakítottam egy 5.000 fős kísérleti csoportot, akik magas
vérnyomásban szenvedtek, és naponta dupla adag kalciumot adtam nekik.
Néhány hét múlva abbahagytam a kísérletet, mert az alanyok 65%-ánál
rendbejött a vérnyomás, csak a megduplázott kalciumadagtól. Amikor
ezek a páciensek megjelentek a kezelőorvosuknál, az orvos felkiáltott:
„Ó! Milyen jó a vérnyomása, mit szedett?” Kísérleten vettem részt,
dupla adag kalciumot kaptam!” – válaszolta a páciens.
A következő probléma az izomgörcs. Éjszaka felébred, és nem tudja
megmozdítani a lábát. Mindannyian tapasztaltuk ezt. Ez általában a
kalciumhiány jele.
Következik a posztmenstruációs szindróma, lelkifizikai állapot,
amelyet hisztérikoektómiának szoktunk nevezni. A San Diego-i
Kaliforniai Egyetemen a napi kalciumadag megduplázását javasolták, és
a lelki és fizikai tünetek 85%-a megszűnt.
Az utolsó probléma, a derékfájás. Az amerikaiak 85%-a szenved
derékfájásban, attól függetlenül, hogy számítógép előtt ülnek,
teherautókat rakodnak, vagy buszt vezetnek. Ez egy nagy amerikai
tragédia. Valójában a derékfájás a csigolya csontritkulása,
függetlenül attól, hogy van probléma a porckoronggal, vagy nincs. Ha a
porckorongnak nincs mibe kapaszkodnia, a csigolya elvékonyodik,
elpusztul, különösen, ha még rézhiány is jelen van.
Beszéljük még a cukorbetegségről. Ezt a problémát mindenki ismeri, az
Egyesült Államokban ez a harmadik leghalálosabb betegség. Olyan
szövődményekkel, mellékhatásokkal jár együtt, mint a vakság,
veseelégtelenség, különböző fokú szív- és érproblémák. Ha
cukorbetegsége van, akkor átlagosan kevesebbet fog élni, mint az,
akinek nincs.
1957-ben az állatorvosok megtudták, hogy a cukorbetegség megelőzhető
és gyógyítható ásványok segítségével (!). Ez hivatalosan megjelent abban a
szaklapban, amely a nemzeti orvostudományi intézményeket képviselte:
„a cukorbetegség megelőzhető és gyógyítható króm és vanádium
segítségével”.
Csak a vanádium már magában is képes helyettesíteni az inzulint a
felnőtt cukorbetegeknél, jelentette ki a Vancouveri Orvosi Egyetem és
British Columbia-i Egyetem Orvostudományi Intézete. Természetesen nem
tudják az inzulin adagolását azonnal megszüntetni. Sokuknak ehhez 4-6
hónapra van szükségük, vagyis ez egy fokozatos folyamat, mialatt
állandóan megfelelő mennyiségű krómot és vanádiumot kell szedni. Saját
szememmel láttam, milyen jól működik ez páciensek százainál.
Nagyon jó lenne, ha sikerülne nekem meggyőzni Önöket, hogy az
ásványokat külön szedni kell, nem érdemes várni, hogy azok
élelmiszerrel bejutnak a szervezetünkbe. Különösen nem kell függeni
attól, ami be van csomagolva dobozokba, zacskókba, üvegekbe.
Háromféle ásványi anyag van, amelyekre külön figyelmet kell fordítanunk.
1. típus: fém formájú ásványok. Ezeket általában kövekből nyerik ki.
Felszívódásuk 8-12%. Ha elérjük a 25- 40 éves kort, a felszívódásuk
3-5%-ra csökken.
Nagyon rossz, ha olyasmit szedünk, mint a kalciumlaktát, ami
közönséges fém-ásvány. Tegyük fel, hogy 1000 mg-os tablettákban van.
Akik naponta 2 tablettát szednek, sokan mondták: „Doktor úr, én nagyon
sok kalciumot szedek. A rádióban hallottam egy adást az
ízületgyulladásról, és naponta 2000 mg kalciumot szedtem, de az nem
volt jó hatással az ízületgyulladásomra, sőt, rosszabbul lettem”.
Kérdezem: „Pontosan milyen kalciumkészítményt szedett?” Válasz:
„Kalcium-laktátot”. Hát itt van a hiba, mert ebből a mennyiségből csak
250 mg a fém-kalcium, a maradék 750 mg pedig laktóz és tejcukor. Ha
figyelembe vesszük, hogy ebből csak 10%-ot tudunk hasznosítani, a 250
mg-nak a 10%-a 25 mg. Vagyis ha két tablettát szedünk belőle, akkor az
nem 2000 mg kalcium, hanem csak 50 mg. Úgy néz ki, hogy a szükséges
kalcium-mennyiség beviteléhez az ilyen tablettából naponta 90-et kell
bevennünk, minden evéskor 30-at. És ne felejtsük a maradék 59 ásványt!
A 60-as években a mezőgazdaságban elkezdték alkalmazni „Cal added”
(kalcium hozzáadásával készült) ásványokat. Ezek olyan fém-ásványok,
amelyekben a fématom be van burkolva aminosavakkal, proteinekkel és
enzimekkel. Ez a forma 40%-ig növeli a felszívódást. Éppen ezért
vetette rá magát az ötletre az élelmiszeripar.
A harmadik csoport a kolloid-ásványok. Ezek rendelkeznek a legnagyobb
abszorpciós képességgel, márpedig az abszorpció, a felszívódás érdekel
minket elsősorban.
A kolloid-ásványok 98%-ig felszívódnak, ami 2,5-szer több, mint a „Cal
added” ásványok, és tízszer több, mint a fém-ásványok felszívódása. A
kolloid-ásványok csak folyadék formában léteznek, és csak nagyon apró
részecskékben, 7000-szer kisebbek a vörösvérsejtnél. Minden részecske
negatív töltést hordoz, a vékonybél fala pedig pozitívat,
elektromágneses mező keletkezik, amely a bélfal felé koncentrálja a
fémrészecskéket. Mindez együttvéve 98%-os felszívódást eredményez.
( és itt jönnek a kertbarátok és a talajerősítése ásvánnyal)
A növények nagyon érdekes szerepet játszanak a kolloid-ásványok
keletkezésében. A szöveteikben átalakítják a fém-ásványokat
kolloid-ásványokká. Amikor elfogyasztjuk a növényeket, az ásványok
felgyülemlenek a szervezetünkben, és hasznosítani tudjuk őket.
De mivel a talajunkban nincsenek fém-ásványok, a termés sem tartalmaz
elegendő mennyiségű ásványt. Minden hosszú életű ember, aki 120-140
évet élt, sok közös vonással rendelkezik. Mindegyik magashegyi
falvakban élt, 2500-4000m magasan a tengerszint fölött. Lakóhelyükön
évente kevesebb, mint 5 cm csapadék esik, vagy egyáltalán nem esik.
Ezek nagyon száraz régiók. Mit gondolnak, hogy nyerik az ivóvizüket?
Hóolvadásból. A víz, amely az örök hó alól folyik, nem annyira tiszta
és átlátszó, ha pohárba töltjük, akkor sárgás-fehér vagy kékes-fehér
színű. 60-72 ásványt tartalmaz.
A Titikaka-tónál vagy Tibetben az ilyen vizet jégtejnek nevezik, és
nem csak isszák, de ami sokkal fontosabb, öntözik a földjeiket is
évről évre, nemzedékről nemzedékre már 2,5-5 ezer éve. És náluk nincs
cukorbetegség, szív-elégtelenség, magas vérnyomás, ízületgyulladás,
csontritkulás, rák, szürke hályog, születési rendellenesség, börtön,
kábítószer, adók, orvosok, és 120- 140 évig is élnek betegségek
nélkül. Mit gondolnak, fontosak a kolloid-ásványok?
És minden olyan nap, amikor nem vették be az ásványokat,
lerövidítették az életüket néhány órával, vagy akár nappal.
Gondolkozzanak ezen és legyenek egészségesek!
________________________________________
Oszd meg másokkal: